A család elterjedési központja Ausztrália. 6 nemük közül a Calyptorhynchus, a Callocephalon, az Eolophus és a Nymphicus nem csak Ausztráliában és Tasmániában él. A Probosciger nem egyetlen faja is előfordul itt ezenkívül megtalálható Új-Guinea szigetén is. A család legnagyobb neme a Cacatua. Ennek is a legtöbb faja Ausztráliában él, de ez a nem jóval elterjedtebb a többinél. Ausztrálián kívül élnek fajai Indonéziában, ahol Lombok szigetétől keletre egészen Celebeszig és a Maluku-szigetekig előfordulnak. Ezen kívül a nem legalább egy faja megtalálható Új-Guineában, a Salamon-szigeteken és a Fülöp-szigeteken is. Élőhelyük Hím sisakos kakadu (Callocephalon fimbriatum) Ez a faj kitárólag Ausztráliában él A család képviselői sokféle helyen előfordulhatnak, Ausztrália száraz szavannáitól egészen a trópusi esőerdőkig, mint Indonéziában és a Fülöp-szigeteken. Középnagy-nagy testű papagájok, testméretük 30-60 centiméter, testtömegük: 300-1200 gramm , fejükön bóbitát viselnek, melyet tetszés szerint tudnak mozgatni. Csőrük rendkívül erőteljes. Felső és alsó kávájukon fogszerű bemetszés található. Az alsó káva szélesebb, mint a felső, így alkalmas kemény héjak feltörésére is. Lábukon négy ujjuk van, kettő előrefelé, kettő pedig hátrafelé áll, így kiválóan alkalmas az ágak megragadására. Nagy szárnyfesztávolságuknak köszönhetően igen gyors repülésre is képesek, akár a 70 km/h-t is elérhetik. Kiváló hang és beszédutánzó képességgel rendelkeznek. A család fajainak táplálkozási szokásai nagyjából megegyeznek. Alapvetően gyümölcs és magevő fajok. Az ormányos kakadu (Cacatua tenuirostris) kivételes faj a családból, mert elég nagy mennyiségben fogyaszt állati eredetű táplálékot, főként hernyókat és férgeket. Az utódnevelési időszakon kívül a kakaduk csapatosan élnek. A csapatok nagysága a néhány madárból álló, kis családi csoportoktól egészen a több száz egyedből álló nagy csapatokig terjedhet. E téren jelentős különbségek lehetnek a fajok között. Ausztráliában egyes fajok nagy csapatai valóságos istencsapásának számítanak a gazdák szemében, mert megszállják a gabonaföldeket és ott jelentős pusztítást végeznek. Kifejezetten értelmes madaraknak számítanak. Egyik fajukról, a pálmakakaduról (Probosciger aterrimus) még a szerszámhasználatot is feljegyezték. A madár egy fadarab segítségével ütögetett egy belül üreges fatörzset, mintegy dobként használva azt. Így olyan hangot tud adni, ami kilométerekre is elhallatszik. A papagájok többségéhez hasonlóan a kakaduk is jelentős kort érhetnek meg. A legöregebb egyed egy Sárgabóbitás kakadu (Cacatua galerita) volt, amely a Londoni Állatkertben pusztult el 82 éves korában. A kakadufajok faodvakban fészkelnek. A költési időszak fajonként eltérő, 18-30 napig tart. A kikelt fiókák 35-120 nap múlva számítanak röpképesnek. Az utódokat többnyire közösen nevelik fel, de a hollókakaduknál (Calyptorhynchus nem) a hím egyed nem vesz részt a költésben, az kizárólag a tojó feladata. A korábbi feltételezések szerint nem számítanak szigorúan vett monogám fajoknak. A párok egy-két évente olykor lecserélik társukat.